Egy eszperantó novella útja Białystoktól Indonéziáig
Június 14-én az Indonéz Eszperantó Szövetség olvasó- és íróköre, a Ruĝa Plumo a 38. alkalommal tartotta meg rendszeres találkozóját. Az est egyik közös olvasmánya Cseszneky Miklós magyar író és sztoikus filozófus La reto ne forviŝas című eszperantó novellája volt.
A beszélgetésen indonéz résztvevők mellett egy japán eszperantista is jelen volt. Önmagában ez egy kisebb, baráti irodalmi eseménynek tűnhet. A novella addigi útját tekintve azonban jól láthatóvá teszi, miként működik az eszperantó nemzetközi kulturális közegként.
Egy magyar szerző műve lengyelországi pályázaton kapott díjat, Białystokban jelent meg először, később egy nemzetközi szerkesztésű irodalmi folyóirat is közölte, végül pedig ázsiai olvasók közösen vitatták meg. Mindez ugyanazon a nyelven történt, fordítás nélkül.
Első díj Białystokban
A La reto ne forviŝas 2025-ben első díjat nyert az Esperanto ligas homojn — magyarul „Az eszperantó összeköti az embereket” — című nemzetközi irodalmi pályázat eszperantó kategóriájában. A pályázatot a białystoki Łukasz Górnicki Podlaskie Könyvtár és a helyi eszperantó társaság szervezte.
Az eredményeket 2025. december 12-én, a 26. Białystoki Zamenhof Napok keretében ismertették. A rendezvénysorozat hagyományosan a december 15-i Zamenhof-naphoz kapcsolódik, amely az eszperantó kidolgozójának születésnapja.
Białystok különleges helyet foglal el az eszperantó történetében. L. L. Zamenhof 1859-ben ebben a soknyelvű városban született. A különböző nyelvi és etnikai közösségek közötti feszültségek nagy hatáséra döntött úgy, hogy szükség van egy közös, nemzetközi segédnyelvre.
Egy kortárs eszperantó novella díjazása Białystokban ezért nem pusztán irodalmi esemény, hanem ennek a kulturális hagyománynak a folytatása is.
Történet az internetes emlékezetről
A La reto ne forviŝas címe magyarul nagyjából azt jelenti: „A háló nem töröl”.
A novella az online kommunikációval, az emlékezettel és a korábban megfogalmazott gondolatok továbbélésével foglalkozik. Egy váratlan internetes üzenet olyan eszméket és személyes kapcsolatokat hoz újra felszínre, amelyek látszólag már a múlt részévé váltak.
Az internet azonban nem csupán megőrzi a szavakat. Időnként vissza is helyezi őket egy új helyzetbe, ahol más jelentést kaphatnak, mint amikor eredetileg leírták őket.
A pályázattól az irodalmi folyóiratig
A díjazást követően a novella a Bjalistokaj Kajeroj 15. számában jelent meg. A kiadvány a białystoki irodalmi pályázathoz kapcsolódik, de olvasóközönsége nem korlátozódik Lengyelországra.
A művet később a Literatura Vivo című eszperantó irodalmi folyóirat is újraközölte. A lap szerkesztői és munkatársai több országban élnek, köztük Magyarországon és Kanadában.
Ez a publikációs út jól példázza az eszperantó irodalmi élet egyik sajátosságát. Egy kisebb nyelvi közösségben született mű nem feltétlenül marad a szerző országán vagy egyetlen helyi kiadványon belül. A közös nyelv révén különböző országok folyóiratai, szervezetei és olvasókörei közvetlenül kapcsolódhatnak egymáshoz.
A novella így nemcsak egy pályázat díjazott szövege maradt, hanem fokozatosan bekerült egy szélesebb nemzetközi olvasói körbe.
Közös olvasás Indonéziában
Ennek az útnak egy újabb állomása volt a Ruĝa Plumo júniusi találkozója.
Az Indonéz Eszperantó Szövetség rendszeres klubjában a résztvevők együtt olvasták és beszélték meg Cseszneky Miklós novelláját. A japán vendég jelenléte tovább erősítette a találkozó nemzetközi jellegét.
A történetet nem kellett előbb angolra, indonézre vagy japánra fordítani. Az olvasók ugyanazzal az eredeti eszperantó szöveggel találkozhattak, amelyet a lengyelországi pályázat zsűrije is értékelt.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden olvasó azonos módon értelmezi a művet. A különböző kulturális tapasztalatok eltérő szempontokat hozhatnak a beszélgetésbe. Az eszperantó szerepe nem ezeknek a különbségeknek az eltüntetése, hanem egy olyan közös nyelvi tér megteremtése, amelyben közvetlenül találkozhatnak.
Gróf Cseszneky Miklós személyes szálakon is kötődik Indonéziához. Mangkualaman (Pakualaman) uralkodója 2023-ban a jávai Kangjeng Pangeran főnemesi címet, valamint a Királyi Koronarend nagyláncát adományozta neki. Az általa alapított és vezetett sztoikus jótékonysági szervezet, a Marcus Aurelius Lovagrend 2025-ben humanitárius segélyakciót indított az indonéziai áradások és földcsuszamlások károsultjainak megsegítésére. Novellájának indonéziai olvasása így irodalmi vonatkozással gazdagított egy már korábban kialakult kapcsolatot.
Egy szerény, de valóban nemzetközi irodalmi utazás
Az eszperantóról gyakran nagy eszmék összefüggésében esik szó: nemzetközi megértésről, nyelvi egyenlőségről vagy a kulturális határok átlépéséről.
A La reto ne forviŝas története ennél hétköznapibb, és éppen ezért szemléletesebb példát kínál.
Egy magyar szerző eszperantóul írt novellája első díjat kapott Lengyelországban. Megjelent egy białystoki kiadványban, majd egy nemzetközi irodalmi folyóiratban. Hónapokkal később indonéz és japán olvasók ültek le, hogy közösen beszéljenek róla.
Nem nagyszabású intézményi programról vagy tömegrendezvényről volt szó, hanem folyóiratokról, olvasókörökről és egymáshoz kapcsolódó kisebb közösségekről.
Az eszperantó nemzetközi jellege sokszor éppen ezekben a helyzetekben válik a legkézzelfoghatóbbá. Nem elméleti állításként, hanem abban az egyszerű tényben, hogy távoli országokban élő emberek ugyanazt a művet, ugyanazon a nyelven olvassák.
Az Esperanto ligas homojn pályázat neve azt jelenti: „Az eszperantó összeköti az embereket.” A novella későbbi története ezt a gondolatot a gyakorlatban is megmutatta.
