José Agustín Goytisolo: Útravaló Júliának
Útravaló Júliának Te nem fordulhatsz vissza, mert az élet már hajt előre, akár egy véget nem érő üvöltés. Leányom, jobb élni az emberek örömével, mint sírni világtalan falaknak. Érzed majd magad sarokba szorítva, elveszetten, egyedül s lehet, megbánod, hogy világra jöttél. Tudom jól, mondják majd neked: az emberi lét céltalan s nyomorult mind, aki él. Olyankor jusson eszedbe, amit írtam egy napon rád gondolva, ahogy most is gondolok. Meglásd, az élet szép, s bár sújtson bánat vagy gyötrelem lesznek barátaid, s vár a szerelem. Egy férfi vagy nő magányosan, kiragadva, egyedül nem több mint por: a semmi. De midőn én hozzád szólok, s e szavakat papírra vetem a többi emberre is gondolok. A te sorsod másoké is, jövőd a saját életed, méltóságod minden emberé. Kitartásod legyen reményük, örömöd nyújtson segítő kezet és zengjen ajkukon éneked. S akkor emlékezz mindig, hogy mit írtam egy napon rád gondolva, ahogy most is gondolok. Soha ne add fel, utadról le ne térj, sose mon...