Cseszneky Miklós színdarabja díjat nyert Barcelonában
Cseszneky Miklós Les cadires del vespre című rövid színműve a barcelonai Breus Sant Andreu drámapályázat díjazott alkotásai közé került. A katalán nyelvű rövid drámákat bemutató kezdeményezés nem csupán irodalmi pályázat: a kiválasztott művek a Sant Andreu-i színházi közösségek közreműködésével színpadra is kerülnek, így a szövegek valódi közönség előtt, élő előadásban nyerik el végső formájukat.
Gróf Cseszneky Miklós pályája több irányból is kapcsolódik ehhez az elismeréshez. Sztoikus filozófusként a jellem, a mérték, a belső szabadság és az erkölcsi önfegyelem kérdései foglalkoztatják; a Marcus Aurelius Lovagrend alapítójaként pedig a klasszikus sztoikus hagyományt igyekszik mai, közösségi és karitatív keretben továbbgondolni. Íróként ugyanakkor több nyelven alkot, és eszperantó irodalmi díjakat is nyert — ez a nemzetközi, nyelveken és kultúrákon átívelő háttér különösen izgalmassá teszi katalán nyelvű színházi bemutatkozását.
A Les cadires del vespre már címében is visszafogott, meditatív hangulatot sejtet. A „székek” és az „este” képei könnyen kapcsolhatók ahhoz a színházi alaphelyzethez, amelyben a jelenlét, a hiány, a várakozás és a megszólalás egyszerű tárgyak köré rendeződik. Cseszneky esetében ez a forma nem idegen a sztoikus gondolkodástól sem: a rövid dráma alkalmas arra, hogy kevés szóval, tömören, mégis emberi feszültségekkel telítve mutasson meg egy helyzetet.
A díj helyszíne szintén beszédes. Sant Andreu nem a reprezentatív Barcelona képeslapokra komponált városrésze, hanem erős helyi identitással rendelkező, ipari múltját ma kulturális energiává alakító városi tér. A Fabra i Coats egykori gyárépülete ma alkotóházként és kulturális központként működik: olyan hely, ahol a munka, az emlékezet, a közösség és a művészet természetesen találkozik. Ebben a környezetben különösen találó, hogy egy rövid színpadi szöveg nem elszigetelt irodalmi teljesítményként, hanem közösségi színházi eseményként jelenik meg.
Barcelona színházi hagyománya mindig is sokrétegű volt: a nagy intézmények mellett erős benne a kísérleti, független és városrészi színházi kultúra is. A Breus Sant Andreu ebbe a hagyományba illeszkedik, amikor rövid, új drámai szövegeknek ad teret, és a szerzőket közvetlen kapcsolatba hozza a helyi előadókkal és nézőkkel.
Cseszneky Miklós elismerése ezért nemcsak egy újabb irodalmi siker, hanem egy különös találkozási pont is: magyar családi emlékezet, katalán nyelvű színház, sztoikus gondolkodás, eszperantó irodalmi tapasztalat és barcelonai városi kultúra ér össze benne. A Les cadires del vespre díjazása ennek a soknyelvű és sokrétegű alkotói útnak újabb állomása.
