Magyar siker a nemzetközi eszperantó esszépályázaton
Magyar első díj is született az Internacia Katolika Unuiĝo Esperantista, vagyis a Katolikus Eszperantisták Nemzetközi Szövetsége által meghirdetett Ne por mono, sed por homo című nemzetközi pályázaton. Cseszneky Miklós La homo, kiun la algoritmo ne elektus című esszéjével kategóriája első helyén végzett.
A „Nem a pénzért, hanem az emberért” jelentésű mottóval meghirdetett verseny középpontjában az emberi méltóság, a társadalmi felelősség, a szolidaritás és az önkéntesség állt. A pályázat több műfajban várta a nevezéseket, és számos országból érkező alkotókat díjazott.
A költészeti kategória első díját a Németországban élő Yi Qiao kapta En nia komuna hejmlando című verséért. A fotópályázaton az olasz Paolo Omodei-Zorini Alfronti realon című munkája végzett az első helyen, a horvát Željko Grganić Krono című felvétele második, a szerb Nebojša Stanković Volontulo című képe pedig harmadik lett.
Magyar szempontból a legfontosabb eredmény az esszék között született. Cseszneky Miklós első díjat kapott La homo, kiun la algoritmo ne elektus – magyarul nagyjából Az ember, akit az algoritmus nem választana – című írásáért.
Az esszé kifejezetten mai kérdésből indul ki: mit jelent az emberi szabadság egy olyan világban, amelyben algoritmusok egyre pontosabban képesek megjósolni érdeklődésünket, fogyasztási szokásainkat, véleményünket, sőt következő döntéseinket is.
Cseszneky Miklós írása ugyanakkor nem technológiaellenes állásfoglalás. Az algoritmust hasznos eszközként kezeli, miközben arra kérdez rá, mi történik akkor, ha az embert pusztán korábbi választásainak és preferenciáinak összességeként kezdjük értelmezni.
Az esszé egyik központi gondolati feszültsége a preferencia és a lelkiismeret közötti különbség. Míg az előbbi arra ad választ, mit szeretnénk, az utóbbi azt a kérdést teszi fel, mit kellene tennünk. Innen jut el a szöveg az emberi méltóság, a felelősség és a közösség problémájához.
A díjnyertes írás egyik különösen aktuális rétege a személyre szabott digitális világ kritikája. Az algoritmikus rendszerek egyre hatékonyabban kínálják fel azt, amit vélhetően szeretni fogunk – zenét, híreket, útvonalakat, embereket vagy véleményeket. Cseszneky Miklós azonban arra irányítja a figyelmet, hogy miközben egyre könnyebben megtaláljuk azt, ami hozzánk hasonlít, elveszíthetjük annak lehetőségét, hogy találkozzunk azzal, illetve azzal az emberrel, akit magunktól soha nem választottunk volna.
A katolikus társadalmi tanításra is támaszkodó esszé ebből az irányból közelít az emberi méltósághoz: az ember értéke nem hasznosságától, teljesítményétől, népszerűségétől vagy vásárlóerejétől függ. Ez a gondolat közvetlenül kapcsolódik a pályázat egészének „nem a pénzért, hanem az emberért” mottójához.
A magyar szerző első díja azért is figyelemre méltó, mert a pályázat emberközpontú alapkérdését a mesterséges intelligencia és az algoritmikus döntéshozatal korának egyik legaktuálisabb dilemmájával kapcsolta össze.
A nemzetközi mezőny eredményei alapján a pályázat egyszerre adott teret irodalmi és vizuális megközelítéseknek: a díjazott művek között vers, esszé és társadalmi témájú fényképek egyaránt szerepeltek. A különböző országokból érkező alkotók munkáit ugyanakkor ugyanaz az alapgondolat kötötte össze: az ember értékét nem kizárólag gazdasági hasznossága vagy mérhető teljesítménye határozza meg.
Ebben a nemzetközi mezőnyben született meg a verseny magyar sikere: Cseszneky Miklós esszéje első díjat nyert, és egy nagyon is mai kérdésből kiindulva beszélt egy jóval régebbi problémáról – arról, hogy mi az emberben az, amit nem lehet kiszámítani.
