A Szombat közölt recenziót Cseszneky Miklós október 7-ről szóló könyvéről
A magyar zsidó közélet egyik meghatározó kulturális és politikai folyóirata, a Szombat részletes recenziót közölt Cseszneky Miklós angol nyelvű, The Masks of Hatred: What October 7 Revealed című könyvéről.
A Dr. Kurucz Ákos rabbi által jegyzett írás nem hagyományos politikai elemzésként vagy történeti munkaként olvassa a kötetet. Sokkal inkább olyan erkölcsi esszéfüzérként mutatja be, amely az október 7-i terrortámadás mellett az azt követő nemzetközi és társadalmi reakciókat is vizsgálja: a részvét gyors elhalványulását, az intézményi óvatosságot, a kulturális közeg hallgatását és azt, hogy a zsidó gyász milyen gyakran válik politikai feltételekhez kötötté.
A recenzió szerint gróf Cseszneky Miklós könyvének központi kérdése nem csupán az, hogyan válik láthatóvá a gyűlölet, hanem az is, milyen formát ölthet a közöny. A hallgatás a kötetben nem semleges állapotként jelenik meg, hanem olyan erkölcsi döntésként, amely olykor többet árul el a korról, mint a hangos politikai nyilatkozatok.
Ez a megközelítés szorosan illeszkedik Cseszneky tágabb szerzői érdeklődéséhez. A magyar író és filozófus munkáiban rendszeresen foglalkozik emlékezettel, identitással, erkölcsi felelősséggel és az önálló gondolkodás kérdésével. Jogi, politikatudományi, történelmi, pszichológiai és pedagógiai háttere miatt írásai gyakran több nézőpontot kapcsolnak össze: a politikai eseményeket nem pusztán intézményi vagy ideológiai folyamatként, hanem az egyéni lelkiismeret próbájaként is értelmezik.
Cseszneky több nyelven ír esszét, prózát és verset. Ez a nemzetközi és többnyelvű látásmód a The Masks of Hatred esetében is fontos, hiszen a könyv egyszerre szól a kortárs nyugati közbeszédről és egy sajátosan közép-európai történelmi tapasztalatról.
Kurucz rabbi külön kiemeli, hogy a szerző a kötetet 1944-ben Budapestről elhurcolt dédnagybátyja emlékének ajánlotta. Ez a családi kapcsolat személyes súlyt ad a holokauszt emlékezetéről, az antiszemitizmus továbbéléséről és a „soha többé” erkölcsi jelentéséről szóló fejezeteknek. A könyv számára a történelmi emlékezet nem ünnepi formula vagy politikai hivatkozási alap, hanem a jelenben is kötelező felelősség.
A recenzió egyik lényeges megállapítása, hogy a mai antiszemitizmus nem mindig a régi, könnyen felismerhető nyelven szólal meg. Megjelenhet az emberi jogok, az antikolonializmus vagy a haladó politika fogalmaiba burkolva is. Kurucz értelmezése szerint Cseszneky gróf nem ezeket az eszméket utasítja el, hanem következetességüket vizsgálja: valóban egyetemesek-e, ha a zsidó áldozatok esetében már nem ugyanúgy működnek?
A kritika ugyanakkor nem hallgatja el, hogy egyes olvasók túl szigorúnak vagy túlságosan egyértelműnek találhatják a kötet hangját. Kurucz szerint azonban ez a keménység tudatos formai és erkölcsi választás. A könyv nem a politikai árnyalatok teljes térképét kívánja megrajzolni, hanem egy adott történelmi pillanatban kér számon világos erkölcsi reakciót.
Stílusát a recenzens szikárnak, ismétlésekre épülőnek és helyenként litániaszerűnek nevezi. A próza olykor a bibliai siralmak vagy a prófétai intés hangját idézi, ami jól illeszkedik a gyász, az emlékezet és a méltóság témáihoz.
A Szombat recenziójának jelentőségét az is adja, hogy a könyvet a magyar zsidó történelmi tapasztalat felől olvassa. Ebben a közegben az asszimiláció, a hazaszeretet, a lojalitás és a kitaszítottság emléke nem elvont történelmi kérdés, hanem egymással összefonódó örökség.
A recenzió így nem pusztán egy angol nyelvű könyv ismertetése. Egy magyar szerző munkáját kapcsolja be az október 7. utáni zsidó önértelmezés, az antiszemitizmus és az emlékezet felelőssége körül zajló hazai vitába.
Kurucz végső értékelése egyértelműen elismerő, de nem azért, mert a könyvet minden kérdést lezáró műnek tekinti. Inkább azért, mert olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyek elől a szerző szerint sem az intézmények, sem a kulturális közeg, sem az egyéni lelkiismeret nem térhet ki könnyen.
A The Masks of Hatred ebben az olvasatban nem kizárólag a gyűlöletről szól. A méltóság, az emlékezés és a megszólalás lehetőségét keresi egy olyan történelmi pillanatban, amikor maga az együttérzés is politikai vita tárgyává vált.
