„Szabadságom lett a börtönöm”

 

„Mennem kell, ha boldogságot nem ád hazám.”

(Kerecsendi Kiss Márton: Hetedhétország)

A világot kaptam új hazámul,

Szabadságom lett a börtönöm,

Csak a fájdalom szegődött mellém,

S egyre súgja, hogy magyar vagyok.

(Kerecsendi Kiss Márton: Szabadságom ékes börtönében)

Az ITT-OTT 33. évfolyama második számában jelent meg Cseh Tibor magas színvonalú ismertetője dr. Némethy Kesserű Judit 1999-ben a Szegedi Tudományegyetemen megvédett Az argentínai magyar emigráció (1948-1968) intézmények, sajtó, irodalmi élet című doktori értekezéséről. A disszertáció 2003-ban könyv formájában is megjelent, s ezáltal nem csak a szűk tudományos elit, hanem a világban szétszóródott magyarság sorsa iránt érdeklődő hazai és külhoni nagyközönség számára is hozzáférhetővé vált.

A kötet bevezetőjében a szerző rámutat, hogy az argentínai emigráció az ausztráliai és új-zélandi mellett az anyaországtól legtávolabb eső szórvány, s ebből és a több évtizedes politikai elszigeteltségből adódóan a Magyarországon legkevésbé ismert és kutatott csoportról van szó. Kesserű Judit disszertációjának, illetve könyvének megjelenését hosszú évek kutatómunkája előzte meg. A politikai körülmények változásának, saját életútja alakulásának s nyelvismeretének köszönhetően lehetősége volt kutatni a Buenos Aires-i Hungária Könyvbarátok Köre Könyv- és Levéltárában, az Egyesült Államokban az American-Hungarian Heritage Center könyvtárában, valamint a madridi Biblioteca Nacional anyagaiban. Kutatómunkáját nagymértékben gazdagította az anyaországban eltöltött egy esztendő, melynek során betekintést nyert az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeibe, s a Magyar Országos Levéltárban őrzött külügyminisztériumi iratokba.

„Dr. Némethy a New York University hispanisztikai tanszékén a spanyol nyelv professzora. Szüleivel a háború végén, 2 éves korában hagyta el Magyarországot, és a család 4 év múlva került Argentínába. Dél-Amerika távoli és idegen világában, sok más fiatal társával együtt a szülői otthon mellett a magyar cserkészetben találta meg a lélekformáló, határok fölötti, virtuális hazát. (…) A magyarságszolgálati belső elkötelezettséget a családtól örökölte és annak szellemiségében nőtt fel.” (Cseh Tibor) Argentínába érkezésekor a „dípí” sors hányattatásainak köszönhetően csak franciául beszélt, s anyanyelvét a spanyollal párhuzamosan kellett megtanulnia, ennek fényében különösen kiemelendő könyvének választékos magyar stílusa. Egyetemi tanulmányait már az Egyesült Államokban végezte: a Rutgers Egyetemen francia, a Syracuse Egyetemen könyvtár szakos diplomát szerzett, majd jelen dolgozata megvédésével a Szegedi Tudományegyetemen elnyerte a történelmi PhD fokozatot.

Némethy Kesserű Judit műve a második világháború után a bolsevizmus elől menekülő magyar középosztály Argentínába szakadt tagjainak közösségi életét, kulturális önszerveződését mutatja be, s követi nyomom 1968-ig, gyakorlatilag az első nemzedékváltásig. „…értekezése, mely feltárja a háború utáni első magyar bevándorló hullám életét, bemutatja intézményeiket, kulturális tevékenységüket, alkotásaikat, a második nemzedék elismerő főhajtása is az első, a szülők nemzedéke előtt.” (Cs. T.)

A kötet öt fő fejezetre tagolódik:

Az első rész alapos áttekintést nyújt az ún. 1948-as emigráció társadalmi összetételéről, ismertetve az egyházi és egyesületi formában megszerveződő közösségi intézmények tevékenységét, mindenekelőtt a bizonyos értelemben máig létező Centro Húngarót, a benne működő kulturális intézményeket: a Mindszenty Akadémiát és a Pázmány Péter Szabadegyetemet, mely intézetekben az emigráció szellemi elitje nemzetközi összehasonlításban is páratlanul magas szintű képzést nyújtott az argentínai magyar fiatalságnak. A tudományos kutatómunka fontossága mellett a rendkívül gyorsan megszerveződő színjátszást kell kiemelnünk: Páger Antal, Hajmássy Miklós, Szeleczky Zita léptek fel egy színpadon. Itt tér ki a szerző az ifjúságnevelés kapcsán a cserkészet szerepére és megtartó erejére.

A második fejezet az argentínai magyar sajtóé. Az argentínai magyar újságírás nyolc évtizedes múltra tekinthet vissza. A vizsgált időszakban 73, igen különböző politikai színezetű és ideológiai irányultságú magyar lap jelent meg a pampák országában. Legjelentősebb a Délamerikai Magyarság volt, amely később Délamerikai Magyar Hírlap néven jelent meg Czanyó Adorján szerkesztésében. Érdemes megjegyezni, hogy a jelenleg megjelenő Argentínai Magyar Hírlap kiadó-főszerkesztője dr. Némethy Kesserű Judit nővére, Haynalné Kesserű Zsuzsánna.

A harmadik terület a könyvkiadásé. „Az 1948-as emigráció nagy könyvéhségről tett bizonyságot.” (Cs. T.) 1948 és 1968 között 232 magyar könyv jelent meg argentin földön. A magyar klasszikusok mellett emigráns írók munkáit, otthon indexre tett könyveket adtak ki, nemcsak a kolónia, hanem a szélesebb emigráns közösség számára is. A később Észak-Amerikába telepedett Vörösváry István is a déli féltekén kezdte kiadói tevékenységét, az Argentínában maradt szerkesztők közül a Czanyó család és dr. Théesz János nevét emelhetjük ki.

A negyedik fő részben az 1956-os forradalom argentínai visszhangját mutatja be a szerző. „Az 56-os forradalom Argentínában is hatalmas lelki viharként rázta meg a magyarságot. Politikai vagy társadalmi különbség nélkül megmozdult az egész kolónia. Felvonulások, kiáltványok, tiltakozások ott is, mint mindenütt, ahol magyarok éltek a világon.” (Cs. T.)

Az ötödik fejezetet Kesserű Judit a magyar emigráns kultúra méltatlanul feledett alakjának, Kerecsendi Kiss Mártonnak szenteli. Mintegy az ő életpályájának és írói-költői-dramaturgi munkásságának bemutatásán keresztül próbálja konkretizálni a korábban már általánosan vázolt emigráns humánértelmiségi sorsot. A könyv címét, „Szabadságom lett a börtönöm”, szintén Kerecsendi egyik verséből kölcsönzi.

Az utolsó kivételével valamennyi fejezetben bemutatja a Magyar Népköztársaság nagykövetségének vonatkozó tevékenységét is. Különösen érdekes a kommunista magyar követség 1956-tal kapcsolatos magatartása, a forradalom, illetve a kolónia lejáratásást célzó igyekezete.

A kötet második felében található a forrásjegyzék, az argentínai magyar kolóniával kapcsolatos könyvtermést bemutató, teljességre törekvő bibliográfia és a rendkívül dokumentumgazdag, korabeli fényképeket is tartalmazó melléklet.

A könyv szerkesztése logikus és jól áttekinthető, ugyanakkor a lábjegyzetek gyakori elcsúszása néha megnehezíti az olvasó dolgát. Egy adatokban ennyire gazdag, s remélhetőleg további kutatásokat inspiráló kötet esetében egy névmutató elkészítése ajánlott lenne, s egyes intézmények esetében, melyeknek van bevett magyar megfelelőjük szükségtelennek tűnik az angol elnevezés használata (pl. Radio Free Europe-Szabad Európa Rádió). A spanyol karakterek időnkénti hiányának nyilván nyomdatechnikai oka van. Kesserű Judit könyve ennek ellenére rendkívül olvasmányos és az átlag olvasót is lebilincselő munka, a tudományos kutatók számára pedig a mellékletek nyújthatnak további kiindulópontot.

„Nagy kár, hogy a történet 1968-ban befejeződik. A könyvet az olvasó azzal az érzéssel és reménnyel teszi le, hogy jó lett volna az argentínai magyarok napjainkig terjedő történetét is megismerni és ha ez most elmaradt, a kötetnek folytatása lesz. A szerzőnek pedig kedve, ereje és kitartása, hogy ennek az olvasói elvárásnak eleget tehessen.” (Borbándi Gyula: Új Horizont 2004. 4 . sz.) Borbándi Gyulával egyetértve le kell szögeznünk, hogy a „Szabadságom lett a börtönöm” így is hatalmas előrelépést jelent az argentínai magyarság sorsának, s ezáltal az egyetemes magyar társadalom- és kultúrtörténet kutatásában, különösen azért, mert Kurucz László részben csak kéziratban hozzáférhető munkáitól eltekintve eddig nem történt kísérlet egy átfogó argentínai magyar história megírására. Egy megszületésére váró, a córdobai egyetemet alapító Orosz Lászlótól, Czetz János honvédtábornokon át a magyarságát mindmáig őrző 1948-as emigrációig terjedő, fél évezredet átölelő krónikának Kesserű Judit tanulmánya az egyik legfontosabb kötete lesz.

Némethy Kesserű Judit: “ Szabadságom lett a börtönöm” Az argentínai magyar emigráció története 1948-1968, A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2003, 430 oldal.