A gyűlölet maszkjai – Amit október 7. felfedett
„Ez a könyv nem vitatkozni akar. Nem akar meggyőzni. Csak elmondani azt, ami történt.” – így kezdődik gróf Cseszneky Miklós közelmúltban megjelent The Masks of Hatred (A gyűlölet maszkjai) című megrázó, ugyanakkor rendkívül tiszta hangon megszólaló kötete. Olyan mű ez, amely nem elemzést ad a közel-keleti konfliktusról, és nem is a megszokott politikai érvelés mentén halad. Sokkal inkább személyes, erkölcsi kiáltvány – emlékezés, fájdalom, és számvetés egy olyan világban, amely nem tudott vagy nem akart együttérezni a zsidó áldozatokkal.
A könyv középpontjában a 2023. október 7-i Hamász terrortámadás áll, amely során Izrael civil lakossága ellen példátlan brutalitású mészárlás zajlott le. Az áldozatok számát, a borzalmak mértékét talán ismerjük. De amit ez a könyv megmutat, az az utána következő csend. A félrenéző tekintetek, a kétértelmű nyilatkozatok, a kényelmetlen hallgatás. És mindez nem ellenségek részéről, hanem éppen azoktól az intézményektől, emberektől, mozgalmaktól jött, akik mindig is az igazságosság, az empátia, az elnyomottak melletti kiállás zászlóvivőinek tartották magukat.
Több mint gyász – kevesebb, mint együttérzés
A könyv első fejezetei az események súlyára irányítják a figyelmet. A szerző nem részletezi öncélúan kegyetlenségeket, de nem is tompítja őket. A szöveg egyszerre nyers és költői, mélyen emberi: „A gyász nem magyarázatra szorul. Egy mészárlás nem igényel kontextust.”
Ezután a fókusz áthelyeződik: hogyan reagált a világ? A válasz letaglózó. Az erkölcsi mérce, amelyet más tragédiák esetén oly bőszen alkalmaztak – most megingott. Sokan nem merték kimondani a nyilvánvalót: hogy ami történt, az nem „összecsapás”, nem „túlkapás”, hanem tudatosan elkövetett, örömmel végrehajtott népirtási szándékú terrortámadás volt. Az eseményt követő hallgatás nemcsak fájdalmas, hanem leleplező is: kik, mikor és hogyan reagáltak – vagy nem reagáltak – az sokat elmond a mai nyugati világ erkölcsi térképéről.
A kultúra és az emlékezet próbája
Cseszneky nemcsak a politikai világ közönyéről ír, hanem arról is, hogyan maradt csendben az értelmiség, a művészvilág, sőt, azok az intézmények is, amelyek hivatásuk szerint az antiszemitizmus ellen küzdenek, és a holokauszt emlékét őrzik. A könyv kimondja: a zsidó szenvedés csak akkor kapott figyelmet, ha múlt időben maradt. Az élő zsidók fájdalmára már senki sem volt kiváncsi.
Egy különösen emlékezetes fejezet azokat a művészeket, írókat, közszereplőket veszi sorra, akik más igazságtalanságok kapcsán mindig aktívak voltak – de most hallgattak. Nem gyűlöletből, hanem félelemből, megalkuvásból vagy kényelemből. És ez a hallgatás súlyosabb volt, mint bármilyen nyílt ellenségesség.
A „mindkét oldal” hazugsága
A könyv egyik legerősebb tétele, hogy nem minden konfliktus kétoldalú. Nem minden helyzet egyformán „komplex”. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen különbséget kell tenni gyilkos és áldozat között. A szerző határozottan kimondja: nem elfogultság, hanem erkölcsi kötelesség rámutatni arra, hogy amit október 7-én elkövettek, az gonoszság volt – nem válasz, nem ellenállás, hanem örömmel elkövetett gyilkosság.
A „mindkét oldal” retorikája sokszor éppen azt a célt szolgálja, hogy a zsidó áldozatok halála kevésbé legyen megrázó, hogy az empátiát újra csak politikai mérlegelés tárgyává tegye. A könyv azonban következetesen visszautasítja ezt a gondolatot, és világossá teszi: az áldozatok méltósága nem lehet alku tárgya.
Nem történelem – jelenidő
A könyv egyik legfontosabb üzenete, hogy amit most látunk, az nem „új” antiszemitizmus. Ez a régi – csak új arcokat, új nyelvet, új jelszavakat öltött. A szerző fájdalmas pontossággal mutat rá arra a folyamatra, ahogyan a zsidó lét ismét „problémává” válik a társadalmi képzeletben, különösen a progresszív világ köreiben. A „túl fehér”, a „túl sikeres”, a „túl védett” zsidók nem férnek bele a mai egyszerűsített identitáspolitikai sémákba – így hát kiszorulnak belőlük.
És mégis: a könyv nem keserű. Nem bezárkózó, nem bosszúálló, hanem tisztánlátó. A végső üzenete nem a reménytelenség, hanem az elszántság. A zsidó létnek, gyásznak, kultúrának nem kell kérnie az elfogadást. Nem kell mentegetőznie. A túlélés joga nem szorul igazolásra.
Összegzés – egy könyv, amit nem lehet nem elolvasni
A gyűlölet maszkjai rendkívüli könyv. Nem azért, mert újat mond – hanem mert olyasmit mond ki, amit mások nem mernek. Hangja letisztult, nyelve gondosan szerkesztett, ugyanakkor megrendítően személyes. Olyan mű, amely nem hagyja nyugodni az olvasót, és amely után máshogy nézünk majd a szavakra: „tüntetés”, „ellenállás”, „szolidaritás”, „összecsapás”.
Ez nem panaszregény, nem siránkozás, nem propaganda. Ez emlékezés. Morális kiáltvány. És figyelmeztetés.
Ha egyetlen könyvet olvasnál el arról, mit tett láthatóvá a 2023. október 7-i támadás – akkor ez legyen az. Mert nemcsak a múltat, hanem a jelenünket és a jövőnket is segít tisztábban látni.
(A könyv egy fejezete ingyenesen elolvasható angolul: Grief With No Welcome.)
